Ki ért meg engem, s én miért nem értem magamat?

Nem ide való vagyok. Rossz helyre születtem, rosszkor, rossz időben. Nem találom magamat.

Félek élni az életet. Én, én… bárcsak le tudnám írni, el tudnám mondani, s egyáltalán tudnám; hogy miért hullanak most a könnyeim.

Valami szívbemarkoló, torokszorító… zaklatott vagyok és önző.

Valaki babusgasson meg.

Mindig egyedül érzem magamat. Hiába vesznek körül emberek, hiába boldogság, jólét és szerelem. Örökké egyedül maradok. Szívem társtalan.

Nem mer hinni és szeretni. Örökre félni fog.

Naptól, perctől, órától… a jelentől, a jövőtől.

Miért élek… olykor érzem, hogy már nem kellene élnem.

Vágyom valamire, csak tudnám… üres vagyok, kesergek.

Üres, végtelenül üres.

Szám nevet, arcom derül, szemem boldog, de belül mindig zokogok.

Nem tudom megélni az életem!

Valahol máshol vagyok.

Itt a test, de a lélek mindig más időben jár. Kering és bolyong… üresen.

Sírásom elapadt. Talán most kezdek megfogalmazni magamnak valamit… hiányzik az Isten!

Nem tudok élni! Valaki tanítson meg rá!

Nem tudok a pillanatnak örülni, testben ott vagyok… fejben már kesergek, lélekben halott vagyok. Halott, egy élő testben.

Semmit sem értek. Kísért a gonosz… add Uram, hogy élni tudjak!

Élni!

Most, amíg még élek!

Ne akkor akarjam megélni az életemet, amikor már késő… hosszúra nyújtja éltem Isten?

Nem tudhatom, de élnem kell!

Élnem! Igazán! A mostban, a jelenben, a világban!

 

 

 

Oldal: 2010.február
"Mindennek megvan a maga ideje" Préd.3 - © 2008 - 2024 - ambrosye.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat